Hahh...kezd elegem lenni ebből a helyből. Ha nem elég az, hogy itt minden olyan fura, hogy a sövénykertben valami nagymacska lábnyomot találtunk, hogy fejünk felett dobogást hallani, s még be sem lehet oda menni, még vihar is kerekedik. Az igazság az, hogy akkor is jól esett az eső, ha hideg volt, s dideregve jöttem be a teraszról. Elmentem átöltözni, s mire visszaérek arról beszélgetnek, hogy áramszünet van, ami ugye nekem jó ideig nem volt tény, hisz nem használtam semmilyen elektromos kütyüt.
Egy alak jelent meg az ajtóban, valamilyen Josef, fogalmam sincs, hogy meg lehet-e benne bízni, vagy sem, de állítása szerint Iklak ránk akar támadni, megöli mindenkit, úgy, hogy azt valaki másra terelje, ezért is lötték le két társukat, elterelésképp. Logikusan hangzik, de az is, amit Iklak mondott, hogy egy őrült támadt ránk. Nehéz eldönteni kinek higgyünk.
Jack fantáziája egyből beindult, mindenféle fegyvereket kezdett sorolni, hogy mit is kéne vinnünk a vihar utáni kiosonáshoz magunk védelmére. Ez nem tetszett sokaknak a társaságból, s rátámadtak a fiúra. Az addig oké, hogy Jack egy elkényeztetett fiú, aki apa nélkül nő fel hülyeségekbe is belemegy, s visszabeszél, de hogy ezt felnőttek ne tudják kontrollálni, az már érdekes. Mi a fenéért kell egymásnak esni, mikor tudni kellene, hogy ha nem tartunk össze, nem fog sikerülni kijutni innen. No de nem foglalkoznak itt sokan azzal, hogy a másik embernek baja van, nem kell csodálkozni. Ritkán kap el a düh, de most sikerült, s Jacket berángatva a pince-bunker egyik szobájába veszekedtem vele, s egy idő után megnyugodva megígértettem vele, hogy nem fog feleselni, s a felnőttekre hagyja a menekülés szervezését. Remélem megértette, hogy hőzöngéssel nem megyünk semmire, s mások is lecsillapodnak. Szükségem lesz rá, és Cecimre.